"A rendőrség a munkája során abból indul ki, hogy véletlenek nincsenek. A nyomozások 95 százalékban íróasztal mögött végzett munkából állnak, tényállások értékeléséből, emlékeztetők készítéséből, tanúk kihallgatásából. A krimikben a tettes vallani kezd, ha üvöltöznek vele, a valóságban ez nem ilyen egyszerű. És ha egy ember véres késsel a kezében egy holttest fölé hajol, akkor ő a gyilkos. Egyetlen épeszű rendőr sem hinné el, hogy csak véletlenül járt arra, és a kést azért húzta ki a hullából, mert segíteni akart rajta. A rendőrfelügyelőknek azt a mondását, hogy egy megoldás túl egyszerű, a forgatókönyvírók találták ki. Az ellentéte az igaz. Ami nyilvánvaló, az a legvalószínűbb. És szinte mindig a helyes megoldás is. Az ügyvédek ellenben hézagot keresnek a bűnüldözők bizonyítékokból emelt építményén. Nekik barátjuk a véletlen, feladatuk, hogy megakadályozzák az elsietett ragaszkodást egy látszólagos igazsághoz. Egy rendőrnyomozó egyszer azt mondta egy szövetségi bírónak, hogy a védők csak fékek az igazságszolgáltatás kocsiján. A bíró azt felelte, hogy egy fék nélküli kocsi semmire sem jó. Egy büntetőper csakis ebben az erőtérben működik."
Ferdinand von Schirach soraival köszöntelek titeket a blogomon, amely a legtöbb feliratkozómnak már nem lehet újdonság, hiszen ez a történet már egyszer napvilágot látott ezen blogon, ám most egy átdolgozott, új formációs történetet láthattok, a csodálatos Sophie T. designjával együtt. A "Történet" menüpontra kattintva tovább informálódhattok a regényről és annak természetéről, de gondolom már a kinézetet látva eszetekbe juthatott, hogy ez nem egy átlagos szerelmes-szakítós történet lesz. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy elmesélem, miről is szólna.
"Mit teszel, ha nem tudod, ki vagy, mit teszel, melyik éned a helyes, melyik éned született előbb, melyik éned vált le, melyik keletkezett, melyik milyen sorsot szán magának, melyik mikor kel önálló életre? Eszedbe jutna szólni valakinek, hogy úgy gondolod, nincs minden rendben? Vagy észre sem veszed? Elsiklasz felette, és éled az életed?
Megmondom mit nem tehetsz:
Nem tudsz róla nem tudomást venni.
Mert benne élsz."
Vagyis miről is beszélünk? Egy skizofrén, személyiségzavaros, pszichopata nőről, aki nap mint nap szembesül azzal, milyen is lehetne: rendőr, méghozzá az a fajta, aki akárkivé tud válni: lehet prostituált, lehet egyházi vezető, vagy egy egyszerű bolti eladó. Senki sem nézi ki belőle, ki is, mi is ő. Szeretnétek elolvasni, hogyan harcol a betegségével, az érzelmeivel, hogy próbálja megérteni a másik személyiséget, hogy próbálja kitalálni, melyik "lénye" szerelmes, melyik lénye utál, melyik lénye akar meghalni?
"Régebben naiv voltam, de az árvaház, a sors kihozta belőlem azt a flegma ént, amelyik tudja, hogy a szülei nem egy jobb sorsot szánva a gyereknek adtak be a gyerekotthonba. Hogy ők nem is akartak engem sehova sem adni. Csoportos öngyilkosságot akartak elkövetni, és saját beleegyezésem nélkül lettem majdnem csoporttag."
Prológus hamarosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése